hát csak visszajöttem megint! és ráadásul nem is Londonba.... eszem megáll! (-:
újra vagy még mindig a Byronban dolgozom... az elején tök sok volt a pincér és kevés a meló, így elég sokszor kellett győzködni őket, hogy azért nem ártana, ha adnának munkát, ha már alkalmazásban vagyok (igaz, hogy nyáron otthon voltam, de mégiscsak szabadságon (-: aztán adogattak néhány napot a héten, amit persze elkezdtem unni.. aztán végülis elhatároztam, hgoy tulajdonképpen ne sírjon a szám, van melóm, én választottam, fizet rendesen. az meg, hgoy a munkatársak nagy része egy megjátszós picsa (színészek ugye..) és hogy sosem lesz igazságosság és normális elbírálás ott.. az egy dolog. de ha akarnék bármelyik pillanatban felmondhatnék, így tulajdonképp csak a saját kényelmességem miatt vagyok ott. akkor meg fogadjam el, hogy mi van. béna hely, unalmas melóval nagyrészt, de az én döntésem. és nem vagyok hajlandó felhúzni magam azon, hogy ha valami (nagyrészt és általában minden) nem úgy történik, mint ahogy KÉNE.. (-: szal azóta egész jól elvagyok a helyen. ráadásul úgy néz ki, hogy felfogták, hogy csak délelőtt tudok dolgozni (a hétvégén még gyúrni kell, mivel szombatra beosztottak a héten) és 4napot kapok most már hetente.
amellett persze, keresek valami rendesnek tűnő irodai munkát is, csakhogy valami értelmeset is csináljak már végre... addig meg jó ez.
bejárás vicces valahol: 10perc bringa (ami ugye kb 20-25perc mindennel együtt. garázsból ki, állomáson lezárás, jegyvétel, ilyenek...), aztán egy óra vonat, néha több... majd 10-15perc séta. szal végülis mindenféle testmozgás megvan a nap folyamán. nem mintha nem gyalogolnék eleget az étteremben... a bosszantó az, hgoy van vagy 3táska nálam mindig, amit tök fölöslegesen kell cipelnem. úgy mint az uniformis, a bringás cuccok meg a mindennapi táskám... de amúgy sokkal rosszabbra számítottam. szal végülis szokható, meg nem örökké lesz ez így...
úgyhogy végülis semmi különös és rendkívül érdekes nincs velem, folyik az élet a maga jó kis medrében! (-:
pusszanat!
+ infó a mához:
a mai munkanap felettébb unalmas volt azért... szal jól el is gondolkodtam azon, amit egy fél napja/fentebb írtam (-:
Peter szülőket látogat, így -mivel ma is meg holnap is dolgozom- egyedül maradtam itthon. febuzdulva ezen, kicsit tovább maradtam bent Londonban (vízálló nacit keresek már vagy két hete, de még nem sikerült rátalálnom az igazira, így gondoltam, vásárolgatok egy kicsit). ennek hatására egy későbbi vonatot kaptam csak el, ami csak fél 10-re volt nálunk. hát hogy én mennyire nem vagyok vidékhez szokva !de még kisvároshoz sem... nem volt valami jó érzés hazabringáznom, komolyan mondom volt bennem félelem. egy lélek sincs az úton (mondjuk az lehet, hogy még jobb is), csak néhány kocsi... olyan elhagyatott hangulatom volt, tök örültem, mikor hazaértem végre (az út maga ugye 10 perc..)
reggel meg majdnem lekéstem a vonatot, annak ellenére, hogy 13perccel az indulása előtt már az állomáson voltam. a sorban egy pasi kérdezgetett információt a pulban lévő arctól vagy 10percen keresztül, mire megkérdeztem a srácot, hogy tulajdonképpen mindjárt itt a vonat, lehetne-e esetleg-e talán-e, hogy vegyünk jegyet. (a többes szám a mögöttem várakozó fickóra vonatkozott, mivel az előttem lévő nő már megunta és kiment az automatához, ahol szintén kezdett kialakulni a sor, mivel 3csajszi szerencsétlenkedett, hogy milyen jegyet is vegyen.) a válasz annyi volt, hogy kint van az automata. meglepő volt, mert nem szoktak ilyen parasztok lenni. majd átfutottam a túloldalon lévő automatához, ahol senki sem várakozott szerencsére és épp elkaptam a vonatot. szal jól indult a nap....
holnap jön egy másik! (-:
