szarvasbog

meleg a ház!!! (-:

február 21-én elindult a cirkó! 3hónap után tulajdonképp elmondhatatlan, hogy milyen újra fűtött és meleg házban élni! nem mondom, hogy próbáljátok ki, de hatalmas élmény!

ezt leszámítva elültettünk és megmentettünk egy jó rakat virágot a kerben, minden más meg szép apró lépésekben halad. egyszer csak készen leszünk! (-:

viszont a byron csúcssztoriját le kell, hogy írjam:

viszonylag kevés vendég volt éppen az étteremben (hétköznap, délután 3óra tájban), mikor a fejkendős család megérkezett (apa, anya, meg a 20körüli csajszi). Jöttek, mint az istenek. se köszönés, se semmi, csak szép lassan végigsétáltak az éttermen, míg megtalálták a nekik megfelelő helyet. természetesen az én szekciómban, mondanom sem kell (-:

rendeltek egy (azaz egy darab) hamburgert, mert csak a csajszi volt éhes. ami még rendben is van. viszont apukának sikerült olyan kedvesen és kényelmesen helyet foglalnia, hogy kb 10cm maradt mögötte nekem, hogy közlekedjek. hiszen természetesen szüksége volt arra, hogy úgy elterpeszkedjen a székkel, mintha 4szer akkora lenne... de ezek tulajdonképpen még tök természetes dolgok tőlük, csak bosszantó.

majd anyuka feláll és látszólag keresgél. nyilván a wc-t, amit általában mindenki, mivel az nem egyértelmű, hogy az alagsorban van. kollega segít neki, lent eltűnnek.

majd apukán a sor. feláll és elkezd körbejárni az étteremben. de nem a feliratokat keresi ám, hogy hol a toálett, hanem szépen végigmustrálja az asztalokat az ott ülőkkel egyetemben. szerencsétlen vendégek azt se tudták mi van, néztek rám értetlenül (amúgy először azt hittem, együtt vannak, úgy nézte őket...). végén kikötött az egyik kanapé jellegű asztalnál és megállt. elvett egy széket a másik asztaltól, odarakta a szófa mellé. azaz rendezkedett. na, ez volt az a pont, mikor is odamentem hozzá. a beszélgetés így folyt:

- can I help you, sir?

- no, its ok.

- ok but what would you like? maybe I can help.

- I wanna b/ré(k).

ezt nem értettem, de amúgy is olyan hülyén beszélt az arc, hogy az angolok is alig értették. azt hittem, hogy pihenni akar (I want a brake) és le akar feküdni a díványra, azért rakja oda a széket, hogy megnagyobbítsa... de nem. háromszori visszakérdezésre megértettem a válasz: "I wanna prey" azaz IMÁDKOZNI AKAROK!!!!!!!!

mondanom sem kell asszem, hogy ettől dobtam egy hátast, kiszakadt belőlem, hogy "szerintem ez nem a legjobb ötlet" vagy valami hasonló (-:

kiderült, hogy anyuka már lent nyomja az alagsorban, ugyanis ő sem a wc-t kereste...

és tulajdonképp még ezzel sem lenne baj, ha eljönnek ide és imádkozni akarnak kaja közben. lehetne ez egy aranyos dolog is. de ahogy ezt az egészet lerendezték... mi a tökömet gondolt az arc?? London kellős közepén egy étteremben, ahol mások közben esznek ő majd berendez magának egy alkalmas helyet és elkezd hajlongani? ezt hogy a vérbe képzelte???

kollega mondta, hogy míg anyukát lekísérte a lenti részre (ami nem volt nyitva és csak a kollegák járnak arra), a nő körülnézett, majd megkérdezte, hogy ez oké, de van-e valami papírunk, amit le tud tenni a földre. agyam eldobom! mit gondolnak ezek? hogy majd imádkozó papírt fogunk tartani az étteremben, minden eshetőségre felkészülve? ilyen alapon tarthatnánk egy-két tankot is raktáron, hátha használni kell őket, nem?

mielőtt befejezték volna, apuka még szép komótosan végigfilmezte az éttermet -ami azért elég idegesítő volt, mivel egyáltalán nem akartam szerepelni a házi videótárjukban. majd a végén apuka füttyentett egyet, hogy akkor a számlát!

ez már azért nekem is sok volt, úgyhogy elmondtam neki, hogy ezt jó lenne, ha sürgősen abbahagyná, mert ez nagyon bunkó dolog ám ebben az országban! majd hagytak nekem 30penny borravalót. ami inkább inzultus, mintsem egy kedves gesztus. itt, ebben az országban (-:

megfordítva a dolgot, vajon mit szólnának, ha én az ő országukban félmeztelenül mutatkoznék? és tulajdonképp mi lenne a különbség az én és az ő viselkedésük között? annyi, hogy engem helyben felakasztanának, míg nekik természetes, hogy bármit csinálhatnak itt. nem ezt hívják hipokráciának véletlenül? (-: és mi van a kultúrák közti különbségekkel? nem lehet, hogy "ha Rómában vagy, viselkedj úgy, ahogy a rómaiak?" elvnek kéne érvényesülnie még Londonban is? úgy néz ki, hogy nem. de én azért nem fogok félmeztelenül járkálni egyik arab államban sem... (-:

Jó ideje nem írtam már, de gondolom, hogy aki akart tudni rólam, az úgyis tudott. ha meg nem, hát így járt (-:

Viszont most, hogy vettünk egy édibédi házikót, leírom, hogy vettünk egy édibédi házikót. (-:

Okt 31-én költöztünk be, bár már júli 17-én megtettük az ajánlatunkat. Kicsit lassan ment az ügyintézés, nem kapkodják el a dolgokat itt sem... Wimbledontól vagyunk 10perc villamosra dél felé, ami igencsak jó hely! Szép, kedves kis utca, hangulatos házakkal. A kert déli, ami igazán klassz!

Higiéniát tekintve, ahogy kaptunk az azért kritikán aluli volt! Jó, hogy úgy terveztük alapból, hogy nagy felújításokat fogunk eszközölni, de azért....

Az egy hét alatt, míg Peter még itthon volt a hirtelen nagy melókat megcsináltuk, úgy mint padlószőnyeg fel- és tapéta leszedése. Közben, előtte és utána takarítás, takarítás és takarítás....

Aztán Ő elutazott Afrikába, ahogy mindig én pedig addig is takarítok (-: meg festek. De nem túlzás! ajtók, ablakok, kilincsek!, falak, függönyök, konyha...... Viszont öröm az egész! (-:

Ja, az állapotokhoz még annyit, hogy beköltözéskor nem volt gáz, mivel volt valami probléma az utcában 3héttel a költözés előtt, mikor is észrevették, hogy a házban van valami gázcsőrepedés, ezért elzárták a gázt nyilván. Mondták a nem túl eszes előző lakónak, hogy itt a telefonszám, ezt kell hívni és akkor kijön a szerelő. Csávó nem hogy nem hívta fel őket, de mégcsak el sem mondta nekünk! A gázszerelő -akit mi hívtun ki másnap- lekötötte a két gázkonvektort a rendszerrő, mondván, hogy veszélyes. Nahát, azt még érdemes tudni, hogy ezen a két fűtőeszközön kívül (ami az alsó szinten volt) van még két álló és egy fali hősugárzó (árammal működő). Úgyhogy ezzel fűtök most.... Ami csak azért vicces, mert ahogy mondják 60 éves rekord hideg van! és lesz is a télen.... Oké, még nem fagy, ez igaz! Szerencsére annyira nem vészes még, a fűtést meg muszáj lesz megoldani mihamarabb. A másik vicces dolog pedig a szellőző rendszer a házban. Amik tulajdonképp lyukak a falban! Ki lehet látni rajtuk! Én meg csodálkoztam az elején, hogy hova megy a meleg 10percen belül, ha lekapcsolom a hősugárzót! hát.... (-:

Képek pedig "szokásosan" itt és tervek szerint folyamatosan a felújításról.

hát csak visszajöttem megint! és ráadásul nem is Londonba.... eszem megáll! (-:

újra vagy még mindig a Byronban dolgozom... az elején tök sok volt a pincér és kevés a meló, így elég sokszor kellett győzködni őket, hogy azért nem ártana, ha adnának munkát, ha már alkalmazásban vagyok (igaz, hogy nyáron otthon voltam, de mégiscsak szabadságon (-: aztán adogattak néhány napot a héten, amit persze elkezdtem unni.. aztán végülis elhatároztam, hgoy tulajdonképpen ne sírjon a szám, van melóm, én választottam, fizet rendesen. az meg, hgoy a munkatársak nagy része egy megjátszós picsa (színészek ugye..) és hogy sosem lesz igazságosság és normális elbírálás ott.. az egy dolog. de ha akarnék bármelyik pillanatban felmondhatnék, így tulajdonképp csak a saját kényelmességem miatt vagyok ott. akkor meg fogadjam el, hogy mi van. béna hely, unalmas melóval nagyrészt, de az én döntésem. és nem vagyok hajlandó felhúzni magam azon, hogy ha valami (nagyrészt és általában minden) nem úgy történik, mint ahogy KÉNE.. (-: szal azóta egész jól elvagyok a helyen. ráadásul úgy néz ki, hogy felfogták, hogy csak délelőtt tudok dolgozni (a hétvégén még gyúrni kell, mivel szombatra beosztottak a héten) és 4napot kapok most már hetente.

amellett persze, keresek valami rendesnek tűnő irodai munkát is, csakhogy valami értelmeset is csináljak már végre... addig meg jó ez.

bejárás vicces valahol: 10perc bringa (ami ugye kb 20-25perc mindennel együtt. garázsból ki, állomáson lezárás, jegyvétel, ilyenek...), aztán egy óra vonat, néha több... majd 10-15perc séta. szal végülis mindenféle testmozgás megvan a nap folyamán. nem mintha nem gyalogolnék eleget az étteremben... a bosszantó az, hgoy van vagy 3táska nálam mindig, amit tök fölöslegesen kell cipelnem. úgy  mint az uniformis, a bringás cuccok meg a mindennapi táskám... de amúgy sokkal rosszabbra számítottam. szal végülis szokható, meg nem örökké lesz ez így...

úgyhogy végülis semmi különös és rendkívül érdekes nincs velem, folyik az élet a maga jó kis medrében! (-:

pusszanat!

+ infó a mához:

a mai munkanap felettébb unalmas volt azért... szal jól el is gondolkodtam azon, amit egy fél napja/fentebb írtam (-:

Peter szülőket látogat, így -mivel ma is meg holnap is dolgozom- egyedül maradtam itthon. febuzdulva ezen, kicsit tovább maradtam bent Londonban (vízálló nacit keresek már vagy két hete, de még nem sikerült rátalálnom az igazira, így gondoltam, vásárolgatok egy kicsit). ennek hatására egy későbbi vonatot kaptam csak el, ami csak fél 10-re volt nálunk. hát hogy én mennyire nem vagyok vidékhez szokva !de még kisvároshoz sem... nem volt valami jó érzés hazabringáznom, komolyan mondom volt bennem félelem. egy lélek sincs az úton (mondjuk az lehet, hogy még jobb is), csak néhány kocsi... olyan elhagyatott hangulatom volt, tök örültem, mikor hazaértem végre (az út maga ugye 10 perc..)

reggel meg majdnem lekéstem a vonatot, annak ellenére, hogy 13perccel az indulása előtt már az állomáson voltam. a sorban egy pasi kérdezgetett információt a pulban lévő arctól vagy 10percen keresztül, mire megkérdeztem a srácot, hogy tulajdonképpen mindjárt itt a vonat, lehetne-e esetleg-e talán-e, hogy vegyünk jegyet. (a többes szám a mögöttem várakozó fickóra vonatkozott, mivel az előttem lévő nő már megunta és kiment az automatához, ahol szintén kezdett kialakulni a sor, mivel 3csajszi szerencsétlenkedett, hogy milyen jegyet is vegyen.) a válasz annyi volt, hogy kint van az automata. meglepő volt, mert nem szoktak ilyen parasztok lenni. majd átfutottam a túloldalon lévő automatához, ahol senki sem várakozott szerencsére és épp elkaptam a vonatot. szal jól indult a nap....

holnap jön egy másik! (-:

Papíron már esküvőszervező vagyok! (-:

esküvőszervezés. ugye két éve kitaláltam, hogy az akarok lenni (életemben először(-:

otthon jelentkeztem is az áprilisi tanfolyamra, dehát még mindig messze vagyok tőle, így gondoltam, töltsem már hasznosan az itteni időt azon kívül, hogy közepesen átsült burgereket tálalok...

március végén volt, egy hétig tartott. meglepetésemre összesen 5en voltunk rajta, szal mondtható, hogy kiscsoportos előadás.. érdekes és hasznos volt.

amit azóta csinálok, az a szakdolgozat hozzá. lényegében le kell szervezni egy esküvőt, na persze nem egy igazit.. de igaziból fel kell venni a kapcsolatot a beszállítókkal, cégekkel, árajánlatokat kérni, meg információt. nem kis meló, de királyság!

remélem, hogy az értékelők is így gondolják... (-:

a tanfolyam óta pedig alig dolgozok a byronban. az a hét ugye szabadság volt, vagyis hát nem dolgoztam, azután meg mindenki sokkal kevesebb órát kap, mert nem vagyunk olyan forgalmasak.... én pl 2-3napokat dolgozok összesen, ami azért jó, mert mostanában már egész élvezem újra. inkább a munkát, mint a munkatársakat... (-: nyilván a pénz nem olyan sok így, de legalább a szakdolgozatomra volt elég időm.

aztán -mint sokkal izgalmasabbként- hétvégén voltunk motorozni! Isle of Wight, kis sziget dél-angliában. azaz alatta (-:

végig esőre számítottunk, ahhoz képest azért volt, mikor tényleg nagyon szép időnk volt, ragyogó napsütéssel... (képek fent) ami nyilván akármelyik 10percben az ellenkezőjére válthatott, hiszen mégiscsak Anglia... és változott is (képek fent (-:

ráadásul a motoros rucim, ami természetesen vízálló volt, mióta kimostam, már nem annyira az... de végülis nem kaptunk annyi esőt, és tök jó volt az egész!

fokhagymafarm (fokhagyma-fagyival), szélmalom, tengerpart, meg a tűfok a nyugati parton...

hetek óta utálom a byront. pincérnőnek lenni unalmas. olyan fura, hogy csak na! annyira unalmas, hogy nem tudok mit kezdeni vele. akkor is unalmas, ha sokan vannak. akkor is, ha kevesen. unom magam, miközben az arcokkal beszélek. meg őket is (-:

nem véletlen a név "wait-er"... utálok várni!!!

tulajdonképp nem is tudok rosszat mondani rájuk, mivel szerintem a kategóriájukban jók. mármint az étterem. törődnek a vendégekkel, törődnek a munkásokkal, hamar megoldják, ha van valami gáz... és mégis unom. unom a kategóriát. a munkatársak is normálisak, és őket is unom (-: azaz inkább kedvesek, de van valami nagyon mű az egészben. és asszem ezt utálom. hogy ez a folyamatos vigyorgás... persze nem véletlen, hiszen az egész étterem-lánc ötlete amerikából jött! na, oda se megyek dolgozni, az biztos! (-:

de valahogy olyan fura érzés, hogy úgy megyek be dolgozni most már szinte hetek óta minden alkalommal, hogy jaj de utálom! és fura, mert az étterem maga is kellemes hangulatú.

de a fizu legalább jó. ez persze megtermti a csapdahelyzetet, hiszen ha sokat keresek, nehezebb váltani. meg ráadásul nem is dolgozom sokat. és hasonló helyre nem is akarok váltani.

a nagsban viszont nagy örömömre jól érzem magam, szal nem -csak- bennem van a hiba! (-: nagoyn más a kiszolgálás. legfontosabb szempontként, én választom meg a vendégeimet. ha valaki bunkó, akkor csak simán nem érdekel, várjon csak! viszont a byronban ott kell vigyorogni nekik, akármilyen parasztok is! és hát nem nagoyn választhatom meg, hogy ki ül a szektoromba ugye..

de a nagsba sem akarok visszamenni, mert így klassz, hogy dolgozom egy napot hetente, de ha többet kéne, szerinem azt sem élvezném már ennyire.

mindegy, majd csak lesz valahogy, merháthogy olyan nincs, hogy ne legyen sehogy sem...

viszont jövhéten megyek az esküvőszervező tanfolyamomra, amit nagyon nagyon várok már!

meg az a terv, hgoy keresek cégeket, hátha szükségük van önkéntesre. mármint esküvőszervező-félékre. akkor legalább érezném, hogy csinálok valamit, ami érdekel... nem csak a naponta 300szor elismételt "közepesen átsütve jó lesz?" hideg ráz ettől a mondattól! (-:

SOHA TÖBBET NEM AKAROM MEGKÉRDEZNIi!!!! ((-:

Skócia király volt! lényegében másfél hét volt, utazással együtt.

kocsival, pasimmal, ketten. két nap kocsival oda meg kettő vissza, egy teljes hét egy kis házban a hegyek között.

azt mondják, ha Skóciába mész egy hétre, szerencsés esetben lesz egy esőmentes nap (-:

mi kaptunk kettőt. az elsőt, meg az utolsót. közötte ázás volt (-:

ha az ember kirándulni megy, egy fontos dolog van, a felszerelés. mármost nekem volt egy jó kabátom, egy kirándulós nacim - nyárra, meg egy kirándulós cipőm -szintén inkább az esőmentesebb időszakokra és egy váltócipőm a kocsiba, amit tévedésből vittem, ugyanis az alja el van törve, minek hatására egy csepp víztől is beázik, csakhogy ezt elfelejtettem.. Peternek meg kabátja szintén jó volt, de a három bakancsból kettő beázott, egy meg inkább csizmaféle, szal nem a nagy túrázásokhoz való. szal mondhatom, hogy jól fel voltunk szerelkezve (-:

első nap, bár napos volt végig -kivéve azt a 10perces hóvihart (-: egy olyan helyre sikerült menni, ahol a talaj tulajdonképp helyenként 5-10cm-es vízből állt. a trükkös része az volt, hogy mindezt nem lehetett látni, mivel tele volt füvekkel, így csak mikor már beleléptünk éreztük a hatást. isssssteni!

mivel a lakásban padlófűtés volt- ami királyság amúgy- de az a hátránya, hogy viszonylag kevés radiátorral rendelkezik. úgyhogy minden vizes cuccunkat igyekeztünk felpakolni az egyetlenre, ami a fürdőben volt.

másnap kirándulás, ami olyan esőben volt, mintha öntötték volna, de tényleg. ami nem baj ugye, ha megvan a megfelelő felszerelés hozzá. az én jó kis kirándulós nacimat nyárra és viszonylag esőmentesre tervezték, így elég könnyen átázott, és anyagából adódóan elég könnyen adta tovább a vizet. felfelé is, ami azt jelentette, hogy egy idő után a vízhatlan kabátom alatt is vizes voltam derékig.... amúgy egy igen jó kis út volt és ennek ellenére is élveztük.

aztán voltunk erre-arra a környéken, meg a szigeten, eső-szürke-eső-szürke... és néhány állat az éjszakában (igaziak, mint szarvasok(-: ja és szél!

aztán uccsó nap napos volt megint, szal irány kirándulni! szép, kiépített útjaik vannak, amit rendben is tartanak. szép kilátások, tavak és egy hódles. sajna az állatot nem láttuk, pedig alkonyatkor is visszamentünk még, de az építkezésüket láttuk, meg a fognyomaikat a fákon (-:

aztán azon röhögtünk, hogy Skócia után visszajöttünk a napos Londonba... (-:

most meg hát rajtam van a nyaralás utáni depi, hogy akar a franc dolgozni! meg emberekkel cseverészni... meg kajákat felszolgálni... meg Londonban élni....

egyre jobban bennem van a haza akarok menni érzése, meg a csinálni akarok valami értelmeset is végre már...

dehát március végén megyek itt egy esküvőszervező tanfolyamra, kíváncsiv agyok, hogy milyen lesz! de Londonból elég volt. (-:

előző hetek kicsit kaotikusak voltak, meg itt volt Skócia is, amit majd egy külön bejegyzésben írok le.

hülyeség a byronban azzal kezdődött, hogy volt egy "mistery diner", ami azt jelenti, hogy vannak kedves meglepi vendégeink, akik mialatt kajálnak, pontoznak. majd a pontozást elküldik a főnökségnek, aki tudomásom szerint megrendelte tőlük mindezt. namármost az én első és eddig utolsó értékelésem 40%-ra sikeredett, ami nagyon gáz. amúgy emlékszem a nőre, egy hisztérika volt, meg is jegyeztük a manágeremmel, hogy aznapra viszi a pálmát bunkóságban). aztán mivel olyanokat írt, hogy a csapat egyáltalán nem tűnt "happy"-nek meg hogy nem foglalkoztunk velük egy így még nagyobb gáz volt. azt már le sem írom, hogy azért is vesztettünk pontot, mert szerinte túl meleg volt a sült cukkini... ez télleg a teteje volt az értékelésnek, viszont a byron szempontja, hogy minden idiótának jó időtöltést nyújtsunk, így ez  az értékelés nagyon erősen számított.

amellett azon a héten volt még két rossznak számító, 55, 65%körüli értékelés is, illetve két panasz a főnökségnek. szal teljes KO az étteremnek.

a következő héten "tréningen" voltam, ami azt jelentette, hogy egy csajszi mellett voltam végig, néztem, hogy hogy kommunikál a vendégekkel, meg ilyenek. rohadt unalmas, ráadásul nemv olt szektorom, ami miatt a fizum is kb a fele volt....

majd "vizsgáztattak", azaz beültek a szektoromba és ettek. a főnök arc, meg két főnökebb csaj. a csajok azt mondták, hogy okés volt, a főnök viszont, hogy hát ez nem volt csodás, amit ő elvár, hogy csodás legyen a kiszolgálás..... szal, hogy nem vagyok elég jó pincérnőnek oda... merthogy fontosabbnak tartom, hogy minden kész legyen, meg működjön, meg tiszták legyenek az asztalaim, ahelyett, hogy cseverésznék a vendégekkel... és hogy túl gyors vagyok (-:

majd kaptam egy nap szabadságot, hogy majd két nap múlva reggel beszéljünk még a dologról, mert hogy a főnökcsávó is akar még gondolkodni rajta. hogy menjek be 10re reggel, akkor megbeszéljük a továbbiakat. bementem, persze nem volt bent -szerintem úgy elfelejtette az egészet, mint annak a rendje- aztán mondta, hogy hát a hétfőt nem érezte fair-nek, mert iszonyat rohanás és fejetlenség volt, így akkor csináljak még egy műszakot, aztán majd megnéz megint...

végig cseverésztem az egészet a vendégekkel, sokkal nyugodtabb volt minden, leszartam, hogy segítsek a többieknek, meg hogy mindenáron lessem a kaját, hogy kivigyem... és így jó voltam.

persze egyrészről érthető a dolog, hogy azt akarják, hogy a vendégek nagyon nagyon jól érezzék magukat, meg vannak runnerek, akik a kaját-piát viszik az asztalokhoz, de én azért úgy vettem észere, hogy elkél a segítség mindig (-:

érthető, hogy azt akarják, hogy lényegében színészkedjünk nekik, vagy cseverésszünk velük, és hogy nyugodtan tudjanak enni... csak ha mondjuk ezt hangsúlyozzák hónapokkal ezelőtt, ahelyett, hogy azt nyomták volna, hogy mennyire segítsünk egymásnak, meg mekkora csapat vagyunk és mindent gyorsan és pontosan csináljunk, akkor lehet, én is inklább arra fókuszálok és nincs ez az egy hetes blama....

ja, és ami a hülyeséget mutatja, hogy az ezt követő héten a főnökcsávó bekattant, ugyanis két pincért (többek között azt a lányt, akitől én tanultam "cseverészni" előző héten) két napra berakta runner-nek, ami azt jelenti, hgoy nem kaptak szekciót ugye, csak rohangáltak... mert valamelyik nap, mikor tök sokan voltak, beszélgettek egymással és nem dolgoztak... vagymi.

mindegy, minden vissza a régi kerékvágásba. és jön Skócia! (-:

ideje felfedezni angliát! tulajdonképp Skóciába indultunk volna, aztán jött az ötlet, hogy először lehet, inkább a Lake District-hez kéne menni, ami anglia legnagyobb nemzeti parkja. hegyekkel, (a nevéből adódóan) tavakkal, erdőkkel...

4napot voltunk ott, ami alatt végig ragyogott a Nap és hideg volt! meglepő módon nem igazán éreztem, hogy angliában vagyok ((-: hegyek és napsütés....

viszont tényleg nagyon szép környék, egy részén a maga érdekes hegyeivel, amik kb max 1000m-esek, de vagy 2000-reseknek néznek ki a növényzete miatt. azaz a növényzet hiány miatt. uccsó nap mentünk arra a részre, de úgy fújt a szél, majndem lesöpört bennünket! meg már késő is volt, mikor elindultunk, így csak kb a felét tettük meg az eltervezett útnak, dehát királyságos volt az is!

bár a térdem sokszor fájt -nem hiába, öregszem(-: azért nagyon jól esett ez a pár nap hegy!

szállásunk meg olyan klassz volt!! egy vízesés mellett, jó meleg és kb minden részét el tudnám fogadni saját otthonomnak (-:

képek fent.

nahát, mindenkinek nagyon boldog új évet kívánok!!!!

https://www.youtube.com/watch?v=M33xTglkwDg    ezt hallgatom, hallgassátok ti is!

a szilveszter viccesen alakult. úgy terveztük, hogy megyünk ki az utcára nézni a tűzijátékot,m ert tavaly ugye lemaradtam róla -azaz csak a tetőteraszról néztük nagshead-estől. 30án éjjel kiderült, hogy a pasim haverja szerzett valami jegyeket egy étterembe, ami tök közel van a london eye-hoz, így onnan tudjuk nézni az eseményt, ha akarjuk. nyilván akartuk. (-:

odamentün időben, megkaptuk a jegyeket, aztán lecsekkoltuk, hogy mit is tudunk velük kezdeni, mivel az étterem bár a london eye-nál volt, de az épület nem-temze oldalán, így magából az étteremből nem sokat láttunk volna. az épület másik oldala meg kordonnal volt elzárva az olyan embereknek, mint mi, akiknek volt jegyük. nyílt terep, egy bazi nagy terasz, meg a temze partja. felmentünk, lecsekkoltuk, hogy az épületbe sajna biztos, hogy nem tudunk bejutni, majd -mivel ezen a területen semmi sem volt, ahová bemehettünk volna éjfélig meg volt még 3óra- visszamentünk az étterembe. ahol kiderült, hogy tulajndonképp ezek a jegyek semmit sem érnek (tehát a lezárt terület mégsem az olyan embereknek van, mint mi), még a kordonon belülre sem mehettünk volna velük és igazából az étterembe sem érvényesek, mivel oda meg foglalni kellett volna asztalt... elég vicces helyzet volt, mivel étterembe készültünk, így semmit sem vittünk magunkkal, úgymint kaja és ital... aztán szóba elegyedtünk az ottani manágerrel, hogy mi is a helyzet, és hát csak hárman voltunk (én meg két Peter (-:  szal nem egy hadsereg... majd 10perc múlva mondta, hogy okés, van itt egy asztal, leülhetünk, ehetünk, ihatunk...

majd éjfélkor bevitt minket a lezárt területre, úgyhogy elég jól láttuk-hallottuk-éreztük az egészet bár sokszor eltakarta a nagy füst a fényeket...

https://www.youtube.com/watch?v=J--WBdwnyvI

mikor másnap ezt megnéztük, rájöttünk, hogy igazából a felét nem láttuk. ráadásul a london eye bal oldalán álltunk, ahová fújta a szél a füstöt. szal mi inkább részesei, mint nézői voltunk a tűzijátéknak, annál inkább, hogy volt, mikor előttünk vagy két méterre hullott le egy kb 5cm-es, még égő darab és rengeteg kisebb "pernye"... de nagy élmény volt és szép volt a tűzijáték onnan is!!!

örültünk az új évnek, és hazasétáltunk (-:

tegnap akkora szél volt, hogy olyan még sosem! a szemben lévő fürdő ablaka volt némileg nyitva, szobaajtóm csukva, ablak csukva és mikor ültem a szobámban, éreztem a huzatot. de nem kicsit ám! és hát milyen hangja volt! még ma reggelre is megmaradt egy kicsi belőle: mikor felkeltem, láttam, hogy tulajdonképp szépen süt a Nap, jó idő van. majd jött egy óriási viharfelhő, átvonult (de az a fajta, ami otthon egy fél napig marad) és eltűnt, úgyhogy 15 percen belül (nem viccelek!) ismét ragyogó napsütés lett... befelé a melóhelyre meg le kellett szállnom a bringámról a hídon, annyira fújt, gondoltam, nem jó ötlet azzal kezdeni az évet, hogy egy busz elé fújatom magam (-:

aztán ma telefonál valaki a byronba, felveszem: "te vagy az, Melinda? emlékszel rám? két nappal ezelőtt te szolgáltál ki és mondtad, hogy megnéznéd a transport múzeumot. elkísérhetnélek?" emlékeztem rá, az anyukájával volt és megadta a telefonszámát-nevét. de hát mit kezdjek én egy pasi telefonszámával? (-: de azért vicces volt, hogy a byronba telefonál.... (-:

nna, aztán vasárnap-hétfőn megint staffparty lesz. beöltözős persze, ami nekem itt egy rémálom, mivel egyáltanán nincsenek olyan cuccaim, amik feleslegesek, hogy abból válogassak valamit... mindegy, elmentem a primark-ba valami egyszerű ruháért. nyilván be kellett ugranom a mellette lévő clarks-ba is, ha már ott éktelenkedett az ablakon, hogy 50%-os leértékelés van (-: vettem is két cipőt gyorsan! ((-: már lemondtam arról, hogy azon aggódjak, hogy hogy is fogom hazavinni őket....

már megint Karácsony... boldogot mindenkinek!

az elmúlt hetekben jó forgalmas volt az étterem, sokan nem csak a színház előtt ugrottak be egy gyors burgerre, de a karácsonyi bevásárlás közben is jól esett nekik valamit magukba tömni. ennek hatására maga a karácsony és az azt követő napok igazán döglöttek voltak a forgalmat illetően... szerencsére nem dolgoztam, lévén a karácsony hétvégére esett. ráadásul vadiúj pasim meghívott a szüleihez karácsonyozni, amin azért csak meglepődtem először (-: ráadásul 23-án állítottunk egy karácsonyfát saját magunknak is, amit már évek óta nem csináltam..

aztán kiderült, hogy hétfőn (boxing day) nem járnak a vonatok, szal nem tudok visszajönni. majd ment a variálás, hogy akkor hogy is legyen, hogy is lehetne megoldani. a 20szori megyek - nem megyek – megyek... után végül is egy munkatársam dolgozott helyettem (örök hála érte!), akit aznap egy óra után hazaküldtek, mert annyira nem voltak vendégek.... ráadásul metrósztrájk is volt, ami miatt meg aztán pláne nem jönnek az emberek. hát.... mondanom sem kell, hogy kicsit sem lettem volna bosszús, ha az a nap miatt nem tudok Norfolk-ra menni... mindegy, mentem, jó volt.

ráadásul az ominózus hétfői napon láttunk egy hatalmas döglött bálnát a parton! sosem még előtte sehol. egy igazi bálna!!! durva volt nézni, hogy ez a hústömeg egyszer élt.

melóban még karácsony előtt volt egy vicces történés: bejött 7-8 40-es pasi enni. amolyan vicces-mókás társaság voltak, de az egyik elkezdte ismételgetni, hogy ő osztrigát akar enni. mondtam neki, hogy javaslom a tecsót a sarkon, biztos van valami akciós árujuk... erre aszongya a pasi, hogy ha hozok neki osztrigát, akkor fizet érte 100fontot. mondom, így már azért viccesebb a dolog, valahogy csak meg kéne oldani... egy "runner" munkatársam épp akkor végzett, mondtam neki, ugorjon már el egy sarokra, ott egy tengeri cuccokat kínáló étterem, biztos van osztriga. hozott, odaadtam, fizetett (-: úgy bírom az ilyen szitukat! szeretem a meglepődést az arcukon. meg azt, hogy ezt meg lehet csinálni itt.

aztán még a munkához annyit, hogy tényleg sok dolog van itt, amit szeretek. egy dolog, hogy mindenki kapott személyre szóló karácsonyi képeslapot. szeretem ezt a figyelmességet, ennél jobban már csak azt, amit írt a főnököm. röviden:

"le vagyok nyűgözve, ahogy a dolgok mikéntjét akarod érteni, nem csak azt, hogy mit hogyan kell csinálni"..."úgyhogy gratulálok és kérlek, csinálj mindent úgy, ahogy eddig, mert ez igen klassz!"

úgyhogy örültem (-:

a wc-papír sztorija pedig a ma reggellel tetőzött. van ez a lakás, ahol lakom ezzel az életképtelen balfasszal az élen (akinek halvány lila gőze sincs, hogy kell egy porszívózsákot kicserélni ugye..). a lakáshoz tartozik egy wc is, ami úgy néz ki, hogy a wc tartály a wc mögött van közvetlenül úgy mellmagasságban és fölötte van egy kis ablak egy viszonylag széles párkánnyal. a tartalék wc-papírokat a wc-ben tartjuk. én szeretem a wc-tartályra tenni, hogy ne takarja el a fényt, ami a kis ablakon bejön. ez a szerencsétlen pedig a párkányra szereti tenni. már párszor észrevettem, hogy mindig fölteszi a párkányra, ha a tartályon van. gondoltam, hát játsszunk! én ide-ő oda teszi. erre ma reggel lejön a konyhába és kérdezi, hogy "miért teszed mindig vissza a wc-papírokat?" kérdeztem tőle, hogy tulajdonképp neki mi az oka ugyan ezen folyamat visszacsinálásra? (-: mire közölte, hogy márpedig a wc-papíroknak az a HELYE, mert már három éve ott vannak, úgyhogy ne merjek hozzányúlni még egyszer.... hát, ezekre a meggyőző érvekre nem igazán tudtam érdemben reagálni, főképp mert miután ezt kimondta, beszaladt a szobájába... mint ahogy egy igazi felnőtt, 37éves férfiember teszi. szerintem megbolondult. de lehet, csak egy nő kellene neki... (-:

este meg közölte, hogy mindenkit idegesít a bringám az előszobában (most ugye, hogy a szomszédomék az anyjával elköltöztek, csak ő van, meg a bolgár arc, akit úgy egy hónapja kérdeztem, hogy zavarja-e a bringám...). és hogy tartsam kint, vagy keressek egy olyan lakást, ahol bevihetem. majd elszaladt, mint ahogy ezt már megszoktam. mondom, megbolondult. főképp, hogy mikor ideköltöztem februárban, az volt az első, hogy megbeszéltük, hogy a bringámat bent szeretném tartani. aszonta, nem gond.

és igen! miért is illik hozzám annyira a Melinda név? "me"-vel kezdődik és van benne egy "I". és a legszebb, hogy erre nem is én jöttem rá... ((-:

boldogságos új évet kívánok mindenkinek!!!

nemv agyok egy Kasabian rajongó, de Szigeten jó kis koncertet nyomtak, gondoltam ha már itt vagyok, megnézem őket megint. ráadásul az O2-ban voltak, ahova mindenképp el akartam menni legalább egyszer. megnézni milyen nagy... nagy. inkább óriási. egyrészt sosem ültem még koncerten, másrészt majdnem leszédültem, mikor megtaláltam a helyem. nemtom látszik-e a fotókon, hogy milyen meredek, de nagyon. elég hátul és felül ültünk amúgy, hogy jó rálátásunk legyen mindenre. a hangzás királyság volt, a hangulat zsír és a zene sem volt rossz.. úgyhogy jó kis koncertet nyomtak, tök örültem, hgoy elmentünk.

az odajutás viszont nem volt ilyen vidám a részemről. volt egy rakat időm, míg a többiek odaérnek, gondoltam egyedül most annyira nincs kedvem mászkálni, buszozni szeretek, inkább megyek azzal, mint metróval, az úgyis a föld alatt van, nem látok semmit sem... csakhogy ez épp a csúcsidő kellős közepén volt. itt komoylan veszik a csúcsidőt. a busz háromnegyed óra lett volna, gondoltam, mégha másfél is belefér, nem gond. kettő és fél lett belőle úgy, hogy volt kereszteződés, ahol 20percet álltunk. nem túlzás, lemértem. a másikban csak 10et... tulajdonképp sosem utaztam még csúcsidőben busszal asszem, de biztos vagyok benne, ha tehetem, soha többet nem is fogok! ráadásul hideg is volt.

visszafelé már express hajóval jöttünk, ami a London Eye előtt rakott le és kb 20perc volt az út (-: sosem hajóztam még, klassz volt!

(ja, én vagyok az egyetlen, akinek nem tűnt fel/nem tudja, hgoy Londonban a Temze változtatja a folyásirányát? nekem ez új volt. persze nem tudtam, fogadtam, vesztettem... (-:

a következő koncert két napra rá volt, pénteken. NewModelArmy brixtonban, ami kicsit közelebb van, mint greenwich, ahol a Kasabian volt... oda elsétáltam egy fél óra alatt, visszafelé már busszal jöttem, amire ugyan vártam egy 20percet, de 10perc alatt lerakott a ház előtt (-:

a koncert maga nagyon jó volt. bár kevesebb látvánnyal és térrel, de igazi rendes rákenroll volt a javából! szal örültem a döntésemnek, hogy vettem rá jegyet.

ja, így a koncertlázban láttam, hogy jön a Rammstein majd február végén, szintén az O2-ba. nagy sót szoktak nyomni, gondolom, az O2 meg pont alkalmas is az ilyenre, szal nagy lelkesen utánanéztem a jegyeknek, amik már rég elfogytak. sajna...

ó, ja! éshát megint egy kis munka, de úgy örültem neki, hogy le kell írnom! múltkor két pasas nagy karácsonyi bevásárlás után, óriási csomagokkal beugrott enni valamit gyorsan a Byronba. kértek ragasztót a csomagokhoz, majd sebtapaszt, mert elvágták vele az ujjukat.. (-: de nem ettek túl sokat amúgy. költöttek kb. 27fontot, mire a fizetés után az egyikük a kezembe nyom egy 20ast, hogy "köszönjük, ez a tiéd. ez volt messze a legjobb kiszolgálás már nagyon rég óta!" hát büszkeség, öröm! (-:

úgyhogy most alvás, hogy holnap friss és üde legyek. nem leszek (-:

volt szerencsém -nem, nem, nem! semmiképp sem nevezném szerencsének, ha bármilyen hivatallal kell akármit is elintézni....

valami miatt az angoloknál jár egy úgynevezett "tax credit", ha külföldi vagy és minimálbér körül keresel. ez olyan 50font hetente, ami sosem jön rosszul, úgyhogy én két éve kapom. persze, ha hazamegyek, akkor nyilván nem. ezért, mikor két éve hazamentem nyáron, szóltam nekik (telefonon, mert itt minden ügyintézés telefonon keresztül megy ugye..), hogy nem leszek itt, majd ne fizessenek. akkor még fizettek vagy egy hónapig, így mikor visszajöttem, utalhattam vissza nekik a pénzt...

okulva ezen, mikor most mentem haza, direkt és nyomatékosan elmondtam nekik, hogy mikor is megyek haza és hogy legyenek már szívesek figyelni rá, mert nincs kedvem visszautalni nekik megint a zsét. ezek után egész nyáron utalták.

gondoltam, hát csak leszarom, majd elintézik, aztán úgyis kapok egy levelet, hogy mennyit is fizessek vissza. úgyhogy szeptemberben elindítottam egy új kérelmet, hogy ismét itt vagyok, akkor szeretném megint kapni. cím bediktál, pipa.

kiküldtek valami papírokat haza. Magyarországra.

ma telefonáltam nekik megint, hogy mi a tök is van akkor?

a következő történt:

észrevették, hogy hazamentem. ezért augusztus 19-től már nem utaltak elvileg (szerintem meg igen, de mindegy), majd leállították a kérelmemet november 7én, azaz akkor fizettek utoljára, mivel észrevették, hogy hazamentem!!! bár az egy másik kérelem volt már, de mindegy... agyam eldobom!

úgyhogy új kérelem, majd kiküldik a papírokat ide is -talán... aztán remélem, hogy fizetnek visszamenőleg is.

a másik hülyeség meg az adópapír. néhány ezer font éves keresetig adómentesség van. az adóév áprilistól áprilisig van. én ugye tavaly -mivel hazamentem nyárra- két részletben dolgoztam. április-júni + szeptember-április. az első időszakra levonták az adómat rendesen, szeptembertől meg már nem, mivel ha maradok minimálbéren, akkor úgysem érem már el az adómentesség felső határát. a nags-tól nem kaptam meg a kilépőpapírjaimat arra az időszakra, hiába kérem már másfél éve.... hogy mindenhol ilyen káosz van, beszarás!!! elviekben kaptam volna még vissza az adómból -mivel az előtte lévő évben is így volt- erre kiküldtek egy olyan papírt, hogy én lógok még nekik x-fonttal.... remek! tök más számokkal ráadásul, mint amit én kerestem akkor....

úgyhogy nem csak Magyarországon szar az ügyintézés!

csak a hivatalokkal ne kezdjen az ember!! SEHOL!!!

együtt lakom egy 36éves elvileg pasival. ez a főbérlő.

néhány nappal ezelőtt porszívózás közben éreztem, hogy nem ártana kicserélni a porzsákot, mert alig szív a gép. megnéztem, láttam, hogy maga a porzsák is ki van szakadva, szal a tartalom fele a porzsáktartó rekeszben volt, ami nem tesz olyan jót a motornak. kidobtam, kitörölgettem, félreraktam, mivel nem volt itthon porzsák.

néhány óra múlva az első sorban említett alak kopog a szobaajtómon, hogy tudnék-e jönni segíteni neki. már itt kezdett vicces lenni az egész. hogy látja, hogy szétszedtem a porszívót és hogy gondolja, hogy porzsák kéne bele, de hogy akkor hogy is van ez..? mondom mi? hát, hogy hogy is kell porzsákot cserélni benne?  ???! hát, majdnem felröhögtem! 36éves, magát férfinek valló arc (jó, koszovói...) nem tud kicserélni egy porzsákot!!! és az ÉN segítségemet kéri hozzá! még jó, hogy nem a számítógépéhez kellettem... bár ezek után, még az is lehet, hogy azzal is jobban járt volna... mindegy, mondom neki, hogy nincs itthon porzsák, majd kell venni. de hogy van néhány a szekrényben. mondom, hogy az nem ehhez a tipushoz tartozik. de hát nem egyforma kell mindegyikbe?? mi van??? ez hol élt eddig? (-: türelmes vagyok. elmagyarázom  neki, hogy nem. olyan, mint a telefontöltő, minden darabhoz más kell kb... mondja, hogy itt van egy bolt a közelben, ahol lehet kapni ilyeneket, lemennék-e venni, mert ő nem tudja, hogy milyen kell. mondom ma biztos, hogy nem, mert nincs időm rá, rá van írva a porszívóra, hogy milyen tipus, meg a porzsákos dobozra is, oldja meg, ha ma kell neki a porszívó. (azok után, hogy be kell csuknom a szobaajtómat, nem vagyok valami segítőkész... (-:

jó, de hát, hogy akkor látja, hogy a második szűrőt is kiszedtem (ami ugye a motor előtt van), hogy az feltétlenül kell-e bele..? és hogy olyan hol lehet kapni.. mondom, minden porzsákos dobozban kell, hogy legyen elvileg. de biztos? ááááááááááá!

majd egy 10perc múlva jön vissza, hogy hát a boltban ilyen porzsák nincs, majd hoznak. de hogy szerintem mennyibe kerülhet ez a porzsák (mi a francért nem kérdezte meg a boltban???)? mindegy, mondom neki, hogy otthon olyan 10font körül van, mittomén itt mennyi.

merthogy látott egy új porszívót, ami csak 30font. és hogy azon gondolkozik, hogy nem kéne-e inkább venni egy újat. mondom, minek? ugyan azt fogja érte kapni jobb esetben. ez a porszívó nem egy nagy minőség, de működik jól, ki kell cserélni a porzsákot és kész. de hogy ő azon gondokodik -mivelhogy ez a mostani már másfél éves-, hogy nem lenne-e jobb, ha mégis venne egy újat. mert csak 30font. ááááááááááááá!!!

mindeközben tartja a kezében a porszívót és próbálja becsukni (mivel a cserénél kinyitottam ugye). hajtogatja ide-oda, nem megy. a végén addig hajtogatja a porzsáktartó műanyagot -a másik irányba!!!!!- míg csak sikerült letörtnie. hogy lehet egy porzsáktartó műanyagot kifelé hajtogatni??? áááááááááááááááááá!

mire, hogy hát akkor kell venni egy újat.... nem hiszem el! és ez él! életképesnek tartja magát!!!!

majd lement és nagy büszkén felhozta az újat. egy fele akkora, 5ször gagyibb darab, ráadásul a porszívócső is valami 3darabból áll össze... amire ő maga is mondta az első porszívózásnál, hogy hát nem olyan jó, mint az előző... nahhhháááát!

és hát azt még nem tudja, mert annyi esze nincs, hogy ennek a porzsákját fele annyi időnként kell cserélni ám!

tényleg lehet, hogy valaki ennyire debil??? és én vele lakom? (-:

úgy néz ki, végérvényesen cincérnő lettem, ami jó. most négy napot vagyok a Byronban (hétfő-péntek, egy szabaddal), egyet a nagsban. az uccsó két hétben a négy lehető napból (hétfő-csütörtök) négyed adtak, ami azt jelentette, hogy 6napokat dolgoztam, ami sok.

három oka van,h ogy meg akarom tartani a nagsos melót. egyik, hogy azért szeretek ott lenni, meg azt a munkát is, teljesen más, mint a Byron, viszont egy nap elég. másrészt meg így biztosan szabad a vasárnapom és a bringámat is lerakhatom ott, ha a városba megyek (-:

aztán volt pár jó visszajelzésem is, aminek örültem nagyon:

első nap a Byronban két vendég még épp zárás előtt esett be, aztán kicsit beszélgettem velük, kérdezték, hogy hogy is megy itt a zárás.. mire mondtam nekik, hogy tulajdonképp fogalmam sincs, mivel ez az első napom, mire közölték, hogy az vicces, mert úgy néz ki, mintha már két éve itt dolgoznék legalább... (-:

a nagsban meg kérdezték, hogy akkor miért is látnak ilyen ritkán mostanság, mondtam, hogy van másik melóm két sarokkal arrébb, erre kérdezték, hogy ezt meg hogy csinálom, mikor sokaknak az is gond hogy találjanak egy jó melót, nemhogy kettőt egyszerre, ráadásul ilyen közel egymáshoz... (-:

a munkatársak is aranyosak a Byronban, jó a hangulat és szeretem az olyan mondatokat is, hogy "jó rád nézni, te mindig m osolyogsz!"

aztán persze vannak hülyeségek is, amiket csinálok, volt, hogy megkérdeztem a vegetáriánus burgert rendelő vendégemet, hogy "közepesen átsütve jó lesz a burger?" kicsit csodálkozott.. (-:

és hát végül a bejegyzés címét magyarázva:

november az adományozás hónapja a Byronban. van egy úgynevezebb "movember", ami alatt a pasik egészségére lehet adományokat adni (főképp a prosztatarákra). ezért a pasik (és aki tud) bajuszt növeszt. nekünk terveztek egy burgert külön erre az alkalomra, ennek a neve Gizzmo (szigorúan gizzmonak ejtve) burger (mivel a kitalálója valami híres séf, Gizi és hát movember van).

imádnivaló, mikor a túristák rendelnek egy jizz-mo burgert (dzsizz-mo-nak ejtve). ki-ki kedve szerint csekkolja le a szótárban, hogy mit jelent! ((-:

szívesen mondanám, hogy sajnos én ebben nem tudok segíteni, a konyhán a srácok talán, de így egy kis idővel többet kell rá várni.. ((-: de inkább csak finoman kijavítom őket (-:

tegnap már Camdentown-ba is eljutottam bulizni végre, két helyre is. nem mondom, hogy a kedvenc zenéim voltak, viszont nem voltak olyan rosszak és tök jól éreztem magam! Purple Turtle és a Koko, ami egy színház volt, szal érdekes hangulata volt a koncerteknek ott...

ja, amúgy meg megjött az ősz, hullanak a levelek, szürkeség, 10fok, nyírkos..

a főbérlő csávóval meg helyreállt a rend, most épp a mellettem lévő csajt akarja kidobni, mert nem takarít. igaz, rohadt idegesítő, hogy már 100adszor kell neki elmondani, hogy hogyan és mikor kéne kitakarítania a fürdőszobát.. tegnap megmutattam neki, hogy kell. (-: meg hogy itt az anyja, aki vele lakik a szobájában, ki tudja meddig.. kérdeztem, hogy akkor most mikor is megy el az anyja, mire mondta, hogy háááát, nem tudja, talán egy hónap vagy kettő.... vicces mindenesetre. de ezért a főbérlő inkább bennem keres szövetségest, hogy ezt  a helyzetet megoldja, ami jobb, mint, ha én lennék a célpont a nyitott ajtómmal ((-: úgyhogy visszaállt a béke, vagy mi.

Első napokban még csak tréningen voltam, azaz tanulgattam, hogy mit hogyan. legtöbbször egy munkatársam mellett. azaz vettem fel rendeléseket, vittem ki kaját, kártyás fizetések.. csak nem a saját kódommal a kasszában, mert az még nem volt. Volt, hogy kaptam munkatársak borravalóiból is, ami így is több volt, mint egy átlag nap a Nag's-ban... és itt most nem az 1,25-ös szégyenlteljes napról beszélek ((-:

hangulat tetszik, kedves, vicces az egész.

aztán tegnap kaptam kódot a kasszához, meg egy szekciót a lenti szinten. elvileg ketten lettünk volna egy csajszival, aki nagyon szarul érezte magát, ezért hazament... ez azt jelentette, hogy az egész lenti szekciót én kaptam meg, 13 asztallal meg egy sráccal, aki csak 'runner', ami azt jelenti, hogy kiviszi a kajákat, meg leszedi az asztalt, de rendelést még nem vett fel soha. így én voltam a "tapasztalt" kettőnk közül (-: ami nem vészes azért, mert általában nem olyan forgalmas (lent mindig kevesebben vannak). viszont épp egy Terry Pratchett felolvasóest vagy mi a fene volt valahol a közelben, így az étterem full tele volt! azaz volt egy 8fős társaság az egyik asztalnál, szal "csak" 10 asztalom volt (-: ami persze királyság, főleg ha ez az első igazi napom és főleg, hogy ha majdnem mindenki ugyan arra az előadásra megy, így csak beugranak egy gyors hamburgerre és persze egyszerrre akarnak fizetni (-: volt, hogy 4 asztal fizetett egyszerre. ami szintén kezelhető, de így első nap azért sokkal jobban kell mindenre külön is odafigyelni. viszont jó volt, élveztem és kaptam sok borravalót! (-:

nem tudom, hogy ez mindenkinek egyértelmű-e vagy nem, mivel én sosem dolgoztam még vendéglátásban, először meglepett: az a rendszer, hogy az étteremben nincs pénz. azaz én viszem a sajátomat, hogy tudjak visszaadni a vendégeknek, ha úgy alakul. aztán a kasszában -a kódom miatt ugye- tudják, hogy mennyi pénznek kéne nálam lenni (kp és kártyás együtt). a nap végén meg elszámolunk. odaadom a blokkokat meg a pénzt, a többi meg az enyém. szóval jó és működőképes rendszer ez!

egy hülyeség van benne, ha több kártyával akarnak fizetni egy rendelést. meg kell osztani a blokkot. azaz ők fizetnek, én számolok, mert a végeredménynek pontosan annyinak kell lennie, mint amennyi az eredeti számlán volt, a többit meg -ha adnak- akkor azt külön fel kell tüntetni borravalónak. (pl. ha a számla Ł58,65 és ketten fizetnek mondjuk Ł30 fejenként, akkor az Ł30+Ł28,65  +külön Ł1,35 borravaló, amit ugye helyben, fejben kell kiszámolnom. jó, ha nagyon gáz, van ott egy számológép is... (-:

aztán voltam vásárolni is persze (-:

elmentem a TKMAXX-ba, ahol sok márkás ruha van, sokkal olcsóbban (ami sokszor a 100fontos pulóver 70ért való árusítása, ami nem az én asztalom.. (-:

viszont sokszor lehet találni jó kis cuccokat. mint pl. egy adidas csizmát (azt mindenképp akartam is venni amúgy) 50fontért meg egy jó kis nacit 12-ért. és hát a pénztáros nem kétszer ütötte be a nacimat? azaz 24fontot fizettem összesen... először átfutott rajtam, hogy szójak-e, de aztán hamar (nagyon hamar) le is beszéltem magam erről.. ((-: mégiscsak egy multi, szal belefér. nekem legalábbis (-:

puszi mindenkinek!

+add on information: beugrottam a Nag's-ba tegnap, ahol már kint van az előző heti "ki hozta a legtöbb pénzt a pubnak" eredmény. meglepve láttam, hogy "lecsúsztam" a 3. helyre.. KETTŐ munkanap után lettem a harmadik. szal még mindig jó vagyok, büszkeség... (-:

harmadik napomat már tökre élveztem a melóhelyen is. persze a szokásos hülyeségek megvannak, minthogy nincs pohár, forró a pohár, kicsi a hely... de voltak vendégek rendesen (annyira, hogy megint valami focidrukkerek jártak arra csütörtökön, így a rendőrség/önkormányzat/akármi fel is hívta a kocsmát, hogy most azonnal tessünk bezárni! így egy olyan 1-1,5 órát üldögéltünk bent a zárt ajtók mögött. de előtte őrület volt!), meg a munkatársak is normálisak amúgy. fele új persze, de most szerencsére több pasit vettek fel, ami jó.

aztán voltam próbamunkán a hamburgeresnél tegnap. kedvesek, aranyosak voltak, minden jól is ment, amig rá nem borítottam a tálca sört az egyik vendég nyakába. oké, csak a válla volt, de az rendesen. tök gáz, próbamunkán leönteni a vendéget... ráadásul ez volt az utolsó megmozdulásom, mivel mentem dolgozni utána a Nag's-ba. szóval jó benyomást kelthettem... de aztán két óra múlva telefonáltak, hogy felvettek! (-:

a hely maga jó hangulatúnak tűnik teljesen, ráadásul szerencsére ott is legalább a fele pasi, ha nem több. rengeteg új dolog van, amit meg kell tanulnom, kezdve a kajáktól, ami mindig is gyenge pont volt. meg a borok...(-: viszont így elsőre tökre tetszik ez a fajta meló is! és az uniform egy póló meg egy kicsi kötény csak, és úgy láttam, nincs semmi egyéb megkötés sem... azaz színes cipőben meg akármilyen nadrágban/szoknyában melóznak... nekem sem szóltak a fehér cipőm miatt. és hát persze, hogy most nem hoztam vissza az ilyen színes ruháimat, mondván, úgyis feketében kell dolgozni mindenhol.... na, vehetek újakat megint ((-:

amúgy szeretnék maradni a Nag's-ban is, szal klassz lenne, ha meg tudnám beszélni velük hogy itt is-ott is dolgozhassak! de ez meglátós...

szóval összefoglalva az első hetemet: pénteken megérkeztem, szombaton vacsorameghívás, hétfőn az első munkanap, szerdán munkakeresés, pénteken próbamunka és megkaptam az állást (+hétfőn meg majd megbeszéljük a részleteket).

úgyhogy megint tök jól érzem magam itt és már megint tudom, hogy ha hazaköltözök, akkor London tuti nagyon fog hiányozni. szal, lehet csak március lesz belőle... (-:

"get me out get me out of this place get me out get me out of this trap..."

az első munkanapom -kb. be sem akartam menni...- olyan volt, hogy az első órában azt éreztem, hogy ha itt kell maradnom még 3hónapig, tuti belehülyülök. alig voltak, uncsi, a mit keresek én itt már megint és minek.. az angolok távolságtartóak és hidegek. a munkatársakból sosem lesznek barátok.. kedvesek, el "helóhogyvagyozunk",d e semmi több. lehet, hogy most, hogy már sokkal jobban beszélem a nyelvet ez előtérbe került. régen, még rettentően odafigyeltem, hogy megértsem őket, így nem érdekelt, hogy nem olyan közvetlenek... mindegy végülis cimbik bejöttek (magyarok), akik azért feldobták a kevem, főleg azzal, hogy elpanaszoltam nekik az érzéseimet... (-:

aztán Will, a főnök ismételten megkérdezte, hogy biztos nem akarok-e én manáger lenni. és hoyg bármikor, ha úgy érzem, hogy de, azonnal szóljak neki, kedvére lenne, hogy betanítson.

azért ez is jól esett!

de az első napi Ł1.25 borravaló azért szíven ütött! 412,5 Ft, mostani árfolyamon! agyam eldobom! az egész napra!!! (-:

aztán a második nap azért már jobb volt minden szempontból. jobban belerázódtam és több zsét is kaptam. amúgy a kiszolgálással most sincs gond. az állóidő a bosszantó, mert vér unalmas,m eg asszem az biztos, hogy idegesíteni fog, hogy a nagyon forgalmas időszakban (péntek, szombat) leszünk vagy 7en a bárpultban és mozdulni sem lehet egymástól a pici helyen...

szóval gondolkodtam: ha már annyira nem vagyok oda, hogy mindenképpen bárpultos legyek, akkor miért is ne lennék pincérnő, hiszen ott sokkal többet keresnek. úgysem vagyok már itt túl sokat... ráadásul még új dolgokat is tanulhatok, csinálhatok..

vagy menjek el abba a koktélbárba, ahová már tavaly is el akartam menni dolgozni, amivel csak az a gond, hogy 8hét betanítás van, ami a floor-on való munkálkodás jelenti... viszont jó a hangulat és a zene.

vagy manáger leszek mégiscsak, úgyis mást kell csinálni akkor és jól mutat az önéletrajzomban. meg akkor továbbra is úgy dolgozom, ahogy én szeretnék.

mivel ez a legkevésbé valószínű, illetve majdnem biztos vagyok benne, hogy ha meggondolnám magam máshol, ide mindig visszajöhetnék... (ráadásul elég durván meg is bíznak bennem, ami meg szintén jól esik)

ezért pénteken megyek próbamunkára egy hamburgeres helyre, tök közel a CoventGarden-hez. barátságos arcoknak tűntek, meg rendes melónak (-:

amúgy 3hely volt, ami tetszett igazán összességében.

ma pedig csodálatos idő volt, ragyogott a Nap egész nap! úgyhogy ki is mentünk a hyde parkba gyorsan!

na, hát megint itt!

a reptéren a várakozástól eltérően tök pontosan indult a járat. úgy, hogy mivel én a tavalyihoz mértem, majdnem le is késtem... mire a repülőre értem -a második eresztés busszal- már egyáltalán nem volt hely az ablak mellett, ami

egyrészt azért volt baj, mert én szeretek ott ülni,

másrészt meg most, hogy nem késett az indulás, még világos volt, így drága apukám tudott volna videózni. engem a repülőn! (mindegy, a digitális felvételt úgyis analogizálja... (-:

harmadrészt meg azért, mert nagyon klassz felhők voltak a távolban, szép színesek, nem volt felhő SEHOL SEM alattunk, azaz London felett sem, így én is sok klassz fotót tudtam volna csinálni..

de nem.

mikor megérkeztünk (azt is időben!), a csomagomat is időben kaptam meg, el sem hittem. főleg azért nem, mertmivel a repülő otthonról 18.20-kor indult, ami azt jelenti, hogy 19.30-kor szállt le itt, helyi idő szerint. szintén a tavalyiból kiindulva vásároltam meg a transzferjegyet, ami a 10 órás buszra szólt... (mivel előtte és utána is egy órával érvényes). viszont ez London, így minden gond nélkül felengedtek a 8 órakor induló járatra szerencsére.

ami nagyon egyszerűen, gördülékenyen működött, így semmi szabadidőt nem hagyva nekem. ennek az elején nagyon örültem,v iszont a buszút végefelé rájöttem, hogy tulajdonképpen én nagyon éhes vagyok, mivel utoljára rendeset ebédre ettem, olyan 2óra körül, aztán reptér, repülő és most a busz... és úgy eltelt az idő, amit a gyomrom erőteljesen jelezni kezdett. kaja pedig a nagy csomagban volt, a busz csomagtartójában természetesen. úgyhogy, mikor egy bő óra múlva megérkeztem, azonnal elkezdtem enni drága anyukám isssssteni fasírtjait az utcán (bár ugye apukámat leszúrtam a reptéren, hogy ilyent nem illik csinálni, akármilyen éhes is az ember... de hát más országban vagyok, meg úgysem tudja meg senkisem... ((-:

repülőn volt még egy mókás: szoktam ugye alvó embereket fényképezni, mert az vicces. a mellette lévő széken is aludt egy pasas, gondoltam -ahogy az ilyeneket szoktam- lefotózom. nem is lett volna semmi baj vele, ha nem automatikusan vakuzik a gépem... amire nyilván felébred, hiszen kb 50cm-ről nyomtam az arcába a fényt...(-:

aztán ami még jó és érdekes érzés volt, hgoy a tavalyi első benyomásomhoz képest -hogy a város olyan melegséggel fogadott- szinte nem is volt semmi. olyan mintha egy másik kerületbe mentem volna át Budapesten. annyira OTTHON... a város is, a lakás is, a lakótársak is. mintha tegnap mentem volna haza és minden ugyan olyan kedvességgel fogadna, mint mikor utoljára láttam. azért jó érzés!

majd a melóra leszek igazán kíváncsi... az a gyenge keresztmetszet. meg hogy nem vagyok közel a családomhoz, barátokhoz. most ezt érzem, aztán majd lesz, ami szokott lenni... vagy nem (-:

mindenkinek cuppantás innen a messziből újra! aztán nem ússzátok meg, megyek haza! (-:

nnahát, pince egy érdekes kérdés az életemben úgy látszik. vagy inkább viccesmókás...

kezdődött azzal, hogy két éve le kellett pakolnom 3nap alatt. akkor ugye arra számítottam, hogy maradok max 7-8hónapot. mikor hazajöttem, minden rendben volt, örültem is, még por sem volt.

közben az arcok, akik a liftet fogják csinálni (majd valamikor...), kitalálták, hogy valszeg kell majd nekik a hely, hogy tudjanak dolgozni. aztán mégsem.

következő évben, mikor most nyár elején hazajöttem, láttam, hogy hát az egerek is szeretik azt a részt a világnak, sőt szeretik a ruháimat, gyertyáimat, szappanjaimat és a kakaóporomat. ráadásul szeretik mindezt összeszarni. úgyhogy csodálatos élmény volt 2napon keresztül átpakolni, válogatni a cuccaimat, önteni az egészkakit az egérpisa szagban... majd a megmentett dolgokat hazaszállítani és kimosni. ami tartott egy hónapig. viszont akkor már rendesen átpakoltam az egészet, vettem nejlont is alá (hogy az időközben fellépő kicsi penész se tudjon már táplálkozni a rucijaimból), meg egérmérget.

közben kitalálták a liftesek (mivel az elmúlt évben csak leállították a régit, új még nincs), hogy mégis kell nekik az én fakkom helye, szal akkor építenének nekem egy másikat, ahová tudom tenni a cuccokat... mindezt szeptember elején.

úgyhogy akkor egy újabb átpakolás következett. miközben fura szag ütötte meg az orromat, ami egy döglött patkány nemtommmenyire friss tetemétől származott. ismét óriási volt így átvinni a cuccokat!

összegezve: csodálatos élmény volt pincét pakolni! egyszer egérhugyszagban, egyszer meg rothadó patkány édeskés illatával átitatva...

remélem, többet nem költözöm!!! és a cuccok is érintetlenül maradnak! egérméregből van egy rakat, a tolvajok meg nemtom mit kezdenének a bugyijaimmal/pólóimmal és az ezer éves, roncs bringavázammal... (-:

ó igen, és még mindig azt érzem, hogy elég hamar vissza fogok én jönni Magyarországra! Budapest egy nagyon klassz hely! (-:

igen, igen! ez volt a 18.!!!!! nagykirályság! (-:

a változások ellenére is a SZIGET az mindig Sziget...

bár rég láttam már olyan gagyi koncertsorozatot, mint az első napi geszti-szarság, de a szokásos Sziget-fíling még valahogy ott is átjött. külföldiek, magyarok, barátok, nyüzsgés, áramlás, zene és tánc...

és utolsó nap meg még mindig rossz, hogy vége és hogy akkor megint egy évet kell, hogy várjunk a következőre...

aztán SZIN is megvolt csúszdaparkkal, víztoronnyal, Tündérkonyhával csodajó idővel és persze koncertekkel meg emberekkel (-:

jó ez a fesztiválkodás! és Budapest is. (-: 23-án megyek vissza...

nna, hát újra itthon!

igazából megint jól érzem magam, meghogy tulképp azt is érzem, hogy nekem ez a hazám. úgyhogy most azt gondolom, hogy szeptemberben vissza, aztán majd év vége felé hazacuccolok. de végülis tavaly is volt egy hasonló gondolatom, aztán tessék! (-:

amúgy a hazajövetelt egy genfi kiruccanással kezdtem (Voltfeszt helyett...), majd meglátogattam drága szüleimet, Balaton, Hegyalja feszt... szal mondjuk, hogy nem unatkozom (-:

bár Hegyaljáról visszavonatozni egy rémálom volt, az biztos... de hát ugye így szeretünk, Magyarország!

meghát mikor lecsekkolom, hogy milyen idő is van Londonban... 14fok, eső.... akkor aztán vonat ide, vonat oda a voks mégiscsak Magyarország mellett van! (-:

pusszantás mindenkinek!

...azaz sok hűhó semmiért, Shakespeare. David Tennant és Catherine Tate főszereplésével. (-:

igazán édes volt őket együtt látni a színpadon! úgy múlt héten megnéztem a filmet, csakhogy teljesen képben legyek a darabbal kapcsolatban ugye, hiszen mégiscsak Shakespeare, franc érti azt az angolt! (-: a Globe-beli előadás klasszikus, kosztümös darab volt ellentétben ezzel, amit úgy kb a '80-as, '90-es évekbe tettek át. érdekes és vicces értelmezés volt!

a színház maga meg elég fura volt. sajna csak a legfelső szintre kaptam már jegyet. mikor leültem, aszittem leszédülök nyomban! azon a szinten volt négy sor én voltam a legfelsőben, a következő sor feje a lábamnál kezdődött. közöttünk volt egy épphogy térd fölé érő vascső, ami a korlát szerepét töltötem be. a sorok ilyen sűrűséggel folytatódtak, majd egy nagy ugrás a következő szintig, a korlát hasonló méreteket öltött, mint nálam csak tömör volt. (-: ezután volt még egy szint, ami a bejárat szintje volt, a színpad meg még ennél is lejjebb volt... kb mintha egy cső végén lett volna fentről.

dehát kihagyhatatlan volt! és persze ennek ellenére is nagy élmény is!

ezen kívül meg csinálgatom a lámpáimat, kész lett amásodik is! édibédik lettek! (-:

...ja és erről nekem is van egy fényképem. épp akkor mentem dolgozni...

http://www.metro.co.uk/news/866274-fire-in-strand-creates-traffic-chaos-in-aldwych-area-of-london

csak még egy nap utazgatás a környéken, míg itt vagyok. szombaton meg az előtte lévő napokban ragyogó napsütés, 26fok, királyság. mi vasárnap mentünk. 10fok, eső... (-:

amúgy a városka nagyon szép a régi kőépületeivel, szal elsétálgattunk, kicsit fáztunk, örvendeztünk, meg beültünk egy kocsmába, aztán hazajöttünk.

másnap Globe, a Sok hűhó semmiért. a Globe szép, az előadás vicces, a darab király, mindig is szerettem. oké, hálás színdarab, nem nagyon lehet elrontani... (-:

jövhéten majd újra megnézem egy másik színházban, DavidTennant-tal és Catherine Tate-tel. várom ám nagyon! vannak páran, akik tudják miért...(-:

ma meg reggel ragyogó napsütésre ébredtem, most dél van és ömlik az eső, szürkeség, 14fok. elvégre június van, vagy mi a tök! meg London... (-:

újabb couchsurf-ös túra! nagyon nagyon királyság volt!

Portó szép. és meleg és napos... négy napot voltam ott, le is barnultam/égtem némiképp. két nap a tengerparton, a víz kicsit hideg volt, de nem érdekelt, MUSZÁJ volt belemennem párszor, jól is esett. amúgy mászkálás volt a városban, borkóstolás, talákozások, beszélgetések... villamossal mentem ki a tengerpartra!!! (-:

a városka maga dimbesdombos, szal lett is egy kis izomlázam a sok fel-le, meg a lépcsőtől... volt két hely, ahol azért rendesen megszédültem! az egyik a híd volt, aminek az alsó szintje az általam megszokott, normális híd magasság. a képeken látszik, hogy a felső szintje vagy 3-4szer magasabb. érdekes volt lenézni a közepéről... a másik meg a torony volt, ahol a korlát volt érdekes. 72m magas és nem egy tömör korlát van, hanem leginkább oszlopokra emlékeztető valami, ami azt jelenti, hogy legalább akkora rés van közöttük, hogy én kiférek. 72m magasan! nincs tériszonyom, de azért párszor gondoltam egy "jaj"-t, mikor ott voltam... (-:

a vendéglátóm eddig a legfurább volt mind közül. mindig igazának kellett lennie, én meg nem vagyok az a bólogató-jános, szal egyszer-kétszer rá is csodálkozott, hogy nem nevetek vele együtt másokon.. (-: aztán a végén meg is sértődött, hogy nem olyan csilli-villi referenciát adtam neki, mint amit szeretett volna (-:  a lakása nagyon érdekes volt amúgy, egy nagy ház, félig kész állapotban. helyenként hiányzó padló, helyenként meg a legmodernebb megoldások...

nagyon jól éreztem magam amúgy, legjobb döntés volt Portó! haza sem akartam jönni. de azért ügyeltem rá, hogy ne késsem le a repülőt. amúgy onnan meg metró vitt be a városba...

most épp megint beteg vagyok, nemtom miért már megint, de már nagyon unom, ez a harmadik egy éven belül!!! nem vagyok én ilyen nyamvatt!!!! egy munkatársnőm beteg, szerintem tőle kaphattam el... most már két napja fekszem, jobb, mint tegnap, remélem, hogy holnap már tudok menni melózni!

ja! és! hát, ez kész! pénteken meló után elmentünk bulizni. zárás után, mikor kiléptünk az utcára, észrevettem, hogy nincs nálam a kamerám. mondák, hogy ne aggódjak, merthogy úgyis a staff kezd reggel, majd elrakják nekem. másnap senki sem találta... majd megkérdezték a reggeli takarító srácot, hogy hát neki kellett volna megtalálnia, mi az ábra? ő azt állította, hogy semmit sem talált... aztán mondtam, hogy akkor szeretném látni a kocsma belső kamerájának a felvételeit. majd hétfőn hívott a főnök, hogy tudja, hogy ki volt, valaki a staff közül még este... még nem tudom, hogy ki volt, aszonta, hogy majd megmondja pár nap múlva, de legalább a kamerámat visszakaptam. remek, mi? valaki a lop a saját kollégájától!!!! tök egyértelmű, hogy az enyém, egyrészt, mert mindig nálam van, másrészt meg még este is csináltam képeket vele.... nagyon kíváncsi vagyok, hogy ki volt az!

és megjött a válasz a köcsög vonatosoktól, hogy mégiscsak be kell fizetnem a hihetetlen összeget bűntetésnek, rohadjanak meg!!! azért írtam még egy levelet, de ezek után már nem nagyon reménykedek, hogy megváltoztatják a véleményüket.... elképesztő!