már megint Karácsony... boldogot mindenkinek!
az elmúlt hetekben jó forgalmas volt az étterem, sokan nem csak a színház előtt ugrottak be egy gyors burgerre, de a karácsonyi bevásárlás közben is jól esett nekik valamit magukba tömni. ennek hatására maga a karácsony és az azt követő napok igazán döglöttek voltak a forgalmat illetően... szerencsére nem dolgoztam, lévén a karácsony hétvégére esett. ráadásul vadiúj pasim meghívott a szüleihez karácsonyozni, amin azért csak meglepődtem először (-: ráadásul 23-án állítottunk egy karácsonyfát saját magunknak is, amit már évek óta nem csináltam..
aztán kiderült, hogy hétfőn (boxing day) nem járnak a vonatok, szal nem tudok visszajönni. majd ment a variálás, hogy akkor hogy is legyen, hogy is lehetne megoldani. a 20szori megyek - nem megyek – megyek... után végül is egy munkatársam dolgozott helyettem (örök hála érte!), akit aznap egy óra után hazaküldtek, mert annyira nem voltak vendégek.... ráadásul metrósztrájk is volt, ami miatt meg aztán pláne nem jönnek az emberek. hát.... mondanom sem kell, hogy kicsit sem lettem volna bosszús, ha az a nap miatt nem tudok Norfolk-ra menni... mindegy, mentem, jó volt.
ráadásul az ominózus hétfői napon láttunk egy hatalmas döglött bálnát a parton! sosem még előtte sehol. egy igazi bálna!!! durva volt nézni, hogy ez a hústömeg egyszer élt.
melóban még karácsony előtt volt egy vicces történés: bejött 7-8 40-es pasi enni. amolyan vicces-mókás társaság voltak, de az egyik elkezdte ismételgetni, hogy ő osztrigát akar enni. mondtam neki, hogy javaslom a tecsót a sarkon, biztos van valami akciós árujuk... erre aszongya a pasi, hogy ha hozok neki osztrigát, akkor fizet érte 100fontot. mondom, így már azért viccesebb a dolog, valahogy csak meg kéne oldani... egy "runner" munkatársam épp akkor végzett, mondtam neki, ugorjon már el egy sarokra, ott egy tengeri cuccokat kínáló étterem, biztos van osztriga. hozott, odaadtam, fizetett (-: úgy bírom az ilyen szitukat! szeretem a meglepődést az arcukon. meg azt, hogy ezt meg lehet csinálni itt.
aztán még a munkához annyit, hogy tényleg sok dolog van itt, amit szeretek. egy dolog, hogy mindenki kapott személyre szóló karácsonyi képeslapot. szeretem ezt a figyelmességet, ennél jobban már csak azt, amit írt a főnököm. röviden:
"le vagyok nyűgözve, ahogy a dolgok mikéntjét akarod érteni, nem csak azt, hogy mit hogyan kell csinálni"..."úgyhogy gratulálok és kérlek, csinálj mindent úgy, ahogy eddig, mert ez igen klassz!"
úgyhogy örültem (-:
a wc-papír sztorija pedig a ma reggellel tetőzött. van ez a lakás, ahol lakom ezzel az életképtelen balfasszal az élen (akinek halvány lila gőze sincs, hogy kell egy porszívózsákot kicserélni ugye..). a lakáshoz tartozik egy wc is, ami úgy néz ki, hogy a wc tartály a wc mögött van közvetlenül úgy mellmagasságban és fölötte van egy kis ablak egy viszonylag széles párkánnyal. a tartalék wc-papírokat a wc-ben tartjuk. én szeretem a wc-tartályra tenni, hogy ne takarja el a fényt, ami a kis ablakon bejön. ez a szerencsétlen pedig a párkányra szereti tenni. már párszor észrevettem, hogy mindig fölteszi a párkányra, ha a tartályon van. gondoltam, hát játsszunk! én ide-ő oda teszi. erre ma reggel lejön a konyhába és kérdezi, hogy "miért teszed mindig vissza a wc-papírokat?" kérdeztem tőle, hogy tulajdonképp neki mi az oka ugyan ezen folyamat visszacsinálásra? (-: mire közölte, hogy márpedig a wc-papíroknak az a HELYE, mert már három éve ott vannak, úgyhogy ne merjek hozzányúlni még egyszer.... hát, ezekre a meggyőző érvekre nem igazán tudtam érdemben reagálni, főképp mert miután ezt kimondta, beszaladt a szobájába... mint ahogy egy igazi felnőtt, 37éves férfiember teszi. szerintem megbolondult. de lehet, csak egy nő kellene neki... (-:
este meg közölte, hogy mindenkit idegesít a bringám az előszobában (most ugye, hogy a szomszédomék az anyjával elköltöztek, csak ő van, meg a bolgár arc, akit úgy egy hónapja kérdeztem, hogy zavarja-e a bringám...). és hogy tartsam kint, vagy keressek egy olyan lakást, ahol bevihetem. majd elszaladt, mint ahogy ezt már megszoktam. mondom, megbolondult. főképp, hogy mikor ideköltöztem februárban, az volt az első, hogy megbeszéltük, hogy a bringámat bent szeretném tartani. aszonta, nem gond.
és igen! miért is illik hozzám annyira a Melinda név? "me"-vel kezdődik és van benne egy "I". és a legszebb, hogy erre nem is én jöttem rá... ((-:
boldogságos új évet kívánok mindenkinek!!!
