na, hát megint itt!
a reptéren a várakozástól eltérően tök pontosan indult a járat. úgy, hogy mivel én a tavalyihoz mértem, majdnem le is késtem... mire a repülőre értem -a második eresztés busszal- már egyáltalán nem volt hely az ablak mellett, ami
egyrészt azért volt baj, mert én szeretek ott ülni,
másrészt meg most, hogy nem késett az indulás, még világos volt, így drága apukám tudott volna videózni. engem a repülőn! (mindegy, a digitális felvételt úgyis analogizálja... (-:
harmadrészt meg azért, mert nagyon klassz felhők voltak a távolban, szép színesek, nem volt felhő SEHOL SEM alattunk, azaz London felett sem, így én is sok klassz fotót tudtam volna csinálni..
de nem.
mikor megérkeztünk (azt is időben!), a csomagomat is időben kaptam meg, el sem hittem. főleg azért nem, mertmivel a repülő otthonról 18.20-kor indult, ami azt jelenti, hogy 19.30-kor szállt le itt, helyi idő szerint. szintén a tavalyiból kiindulva vásároltam meg a transzferjegyet, ami a 10 órás buszra szólt... (mivel előtte és utána is egy órával érvényes). viszont ez London, így minden gond nélkül felengedtek a 8 órakor induló járatra szerencsére.
ami nagyon egyszerűen, gördülékenyen működött, így semmi szabadidőt nem hagyva nekem. ennek az elején nagyon örültem,v iszont a buszút végefelé rájöttem, hogy tulajdonképpen én nagyon éhes vagyok, mivel utoljára rendeset ebédre ettem, olyan 2óra körül, aztán reptér, repülő és most a busz... és úgy eltelt az idő, amit a gyomrom erőteljesen jelezni kezdett. kaja pedig a nagy csomagban volt, a busz csomagtartójában természetesen. úgyhogy, mikor egy bő óra múlva megérkeztem, azonnal elkezdtem enni drága anyukám isssssteni fasírtjait az utcán (bár ugye apukámat leszúrtam a reptéren, hogy ilyent nem illik csinálni, akármilyen éhes is az ember... de hát más országban vagyok, meg úgysem tudja meg senkisem... ((-:
repülőn volt még egy mókás: szoktam ugye alvó embereket fényképezni, mert az vicces. a mellette lévő széken is aludt egy pasas, gondoltam -ahogy az ilyeneket szoktam- lefotózom. nem is lett volna semmi baj vele, ha nem automatikusan vakuzik a gépem... amire nyilván felébred, hiszen kb 50cm-ről nyomtam az arcába a fényt...(-:
aztán ami még jó és érdekes érzés volt, hgoy a tavalyi első benyomásomhoz képest -hogy a város olyan melegséggel fogadott- szinte nem is volt semmi. olyan mintha egy másik kerületbe mentem volna át Budapesten. annyira OTTHON... a város is, a lakás is, a lakótársak is. mintha tegnap mentem volna haza és minden ugyan olyan kedvességgel fogadna, mint mikor utoljára láttam. azért jó érzés!
majd a melóra leszek igazán kíváncsi... az a gyenge keresztmetszet. meg hogy nem vagyok közel a családomhoz, barátokhoz. most ezt érzem, aztán majd lesz, ami szokott lenni... vagy nem (-:
mindenkinek cuppantás innen a messziből újra! aztán nem ússzátok meg, megyek haza! (-:
