"get me out get me out of this place get me out get me out of this trap..."
az első munkanapom -kb. be sem akartam menni...- olyan volt, hogy az első órában azt éreztem, hogy ha itt kell maradnom még 3hónapig, tuti belehülyülök. alig voltak, uncsi, a mit keresek én itt már megint és minek.. az angolok távolságtartóak és hidegek. a munkatársakból sosem lesznek barátok.. kedvesek, el "helóhogyvagyozunk",d e semmi több. lehet, hogy most, hogy már sokkal jobban beszélem a nyelvet ez előtérbe került. régen, még rettentően odafigyeltem, hogy megértsem őket, így nem érdekelt, hogy nem olyan közvetlenek... mindegy végülis cimbik bejöttek (magyarok), akik azért feldobták a kevem, főleg azzal, hogy elpanaszoltam nekik az érzéseimet... (-:
aztán Will, a főnök ismételten megkérdezte, hogy biztos nem akarok-e én manáger lenni. és hoyg bármikor, ha úgy érzem, hogy de, azonnal szóljak neki, kedvére lenne, hogy betanítson.
azért ez is jól esett!
de az első napi Ł1.25 borravaló azért szíven ütött! 412,5 Ft, mostani árfolyamon! agyam eldobom! az egész napra!!! (-:
aztán a második nap azért már jobb volt minden szempontból. jobban belerázódtam és több zsét is kaptam. amúgy a kiszolgálással most sincs gond. az állóidő a bosszantó, mert vér unalmas,m eg asszem az biztos, hogy idegesíteni fog, hogy a nagyon forgalmas időszakban (péntek, szombat) leszünk vagy 7en a bárpultban és mozdulni sem lehet egymástól a pici helyen...
szóval gondolkodtam: ha már annyira nem vagyok oda, hogy mindenképpen bárpultos legyek, akkor miért is ne lennék pincérnő, hiszen ott sokkal többet keresnek. úgysem vagyok már itt túl sokat... ráadásul még új dolgokat is tanulhatok, csinálhatok..
vagy menjek el abba a koktélbárba, ahová már tavaly is el akartam menni dolgozni, amivel csak az a gond, hogy 8hét betanítás van, ami a floor-on való munkálkodás jelenti... viszont jó a hangulat és a zene.
vagy manáger leszek mégiscsak, úgyis mást kell csinálni akkor és jól mutat az önéletrajzomban. meg akkor továbbra is úgy dolgozom, ahogy én szeretnék.
mivel ez a legkevésbé valószínű, illetve majdnem biztos vagyok benne, hogy ha meggondolnám magam máshol, ide mindig visszajöhetnék... (ráadásul elég durván meg is bíznak bennem, ami meg szintén jól esik)
ezért pénteken megyek próbamunkára egy hamburgeres helyre, tök közel a CoventGarden-hez. barátságos arcoknak tűntek, meg rendes melónak (-:
amúgy 3hely volt, ami tetszett igazán összességében.
ma pedig csodálatos idő volt, ragyogott a Nap egész nap! úgyhogy ki is mentünk a hyde parkba gyorsan!
