néhány napja a munka és egy buli után hazafelé bringázván a hídon találtam egy pasast, aki a korlát tetején ücsörgött... gondoltam, hogy hát így hajnaltájt fél három fele nem túl kóser, ha valaki egyedül ott ül, így hát megálltam, hátha tudok tenni az ügy érdekében. vagy sokkal inkább ellene.... a pasi olyan 55-60környékén lehetett, mindenféle problémával... beszélgettem vele vagy 10percet, azt elértem, hogy legalább lejött a kerítésről, de hogy utána mi lett vele, sosem fogom megtudni.
nagyon fura volt. az a helyzet, hogy igazából azon kívül, hogy semmi közöm hozzá, mégiscsak van benne valami felelősség, ráadásul nem is kevés. ha jól csinálom, életben marad, ha tudok neki valami pluszt adni, talán tovább él és megoldja a problémáit. ha nem, akkor meghal... és igazából itt volt az érdekesség, mert ugye mindenki azt csinál az életével, amit csak akar... csakhogy a pasas egyáltalán nem akart ugrani. igazából nem. csak rettenetesen el volt keseredve, ezért nem akart élni. de meghalni sem akart, vagy talán csak nem mert... mindegy, nagyon fura volt. a végén elsétált, én meg hazabringáztam. aztán persze, hogy utána gondoltam csak olyanokra, amiket mondhattam volna neki, amik talán jobban segítették volna, vagy hogy esetleg felhívhattam volna valakit utána, aki küld valakit hozzá, aki nálam jobban ért ahhoz, hogy lebeszéljen valakit az öngyilkosságról... de adott szituációban sajna nem ilyen egyértelműek a dolgok...
és egyáltalán nem éreztem azt, hogy megmentettem valakit, mert fogalmam sincs.
